Ugrás a tartalomhoz

Rólunk

A gyülekezet tagjai egy közösségi alkalmon

Egy Közösség, Amely
Mindenkit Vár

Istentiszteleteink és alkalmaink nyitottak mindenki előtt, életkortól és élethelyzettől függetlenül. Tudjuk, hogy mindenki más úton érkezik a hitre: van, aki gyermekkora óta idejár, van, aki most keresi újra az utat Isten felé. Ezt a sokféleséget nem leküzdendő akadálynak, hanem ajándéknak tekintjük.

Templomunk 1770 és 1782 között épült, majd az 1834-es nagy tűzvész után, 1838-ig, a gyülekezeti tagok, céhek és a város adományaiból épült újjá. Ez a történet ma is meghatározza, kik vagyunk: tudjuk, hogy egyedül nem, csakis együtt, egymást segítve tudunk talpon maradni és növekedni. Amikor mindenki otthon érzi magát közöttünk, erősebbek leszünk együtt — Krisztusban.

Templomunk
Története

Kézdivásárhely főterének délnyugati sarkán, a Gábor Áron tér mellett álló templomunk egy régebbi, feltehetően fából épült, XVII. század eleji templom helyén emelkedik. A ma is látható, mintegy ezer főt befogadó épületet 1770 és 1782 között építették. Egykor erődített hely volt: a templomot övező kőfal két bástyaszerű tornyában őrizték a város, illetve az eklézsia levéltárát.

1834-ben nagy tűzvész pusztított: odaveszett a tetőszerkezet, a papi és a kántori lak, a levéltárak, a harangok és a templom értékes kincsei is. A gyülekezet azonban nem csüggedt — a hívek, a céhek és a város adományaiból 1838-ra újjáépült a templom. Tornyát 1846 és 1854 között újították fel, ma is használt orgonáját pedig 1861-ben építette a városban letelepedett Kolonics István. Ez a történet azóta is emlékeztet minket arra, hogy Isten háza a közösség hite és áldozatvállalása által marad fenn nemzedékről nemzedékre — falai ma is élő, imádkozó gyülekezetnek adnak otthont.

A kézdivásárhelyi református templom felülnézetből

Hitvallásunk

sola gratia, sola fide

„Mert kegyelemből tartattatok meg a hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék.”
— Pál apostol efezusi levele 2, 8–9

Alapértékeink

Tudj meg többet értékeinkről és történetünkről a Rólunk oldalon.

Valljuk a Bibliaközpontú Igehirdetést és Tanítást!

Hitünk és életünk egyetlen biztos alapja Isten kijelentett Igéje. Ezért igyekszünk úgy hirdetni és tanítani a Szentírást, hogy az formálja gondolkodásunkat, jellemünket és közösségi életünket — nemzedékről nemzedékre hűségesen továbbadva azt, amit magunk is kaptunk.

Valljuk Krisztus Urunk Egyeduralmát!

Hisszük, hogy Jézus Krisztus nemcsak Megváltónk, hanem Ura is életünk minden területének — istentiszteletünknek, döntéseinknek, mindennapjainknak. Nem részleges engedelmességre hív, hanem teljes odaszánásra: hogy amit teszünk, azt az Ő dicsőségére tegyük.

Valljuk az Imádság Erejét!

Az imádságban Istent keressük, neki adunk hálát, és rá bízzuk örömeinket, terheinket és közösségünk jövőjét.

Valljuk az Evangélium Hirdetését!

Krisztus Nagy Küldetése ma is érvényes ránk: hirdetni az örömhírt, és tanítvánnyá tenni az embereket, itthon és a világ minden táján. Hisszük, hogy az evangélium nem a miénk, hanem ránk bízott kincs, amelyet tovább kell adnunk.

Valljuk a Család Szentségét!

Fontosnak tartjuk a családok támogatását, a nemzedékek közötti kapcsolatot és azt, hogy a hit otthonainkban is megélhető legyen.

Ismerd meg
lelki vezetőink!

Vezetőségünk együtt keresi és formálja imádságban gyülekezetünk jövőjét, hogy hűségesen kövessük az Úr elhívását.

A református templom belső tere és orgonája

Találkozzunk vasárnap!

Istentiszteleteinket vasárnaponként 11-kor tartjuk. Nem kell ismerned a „helyes” szavakat vagy szokásokat ahhoz, hogy otthon érezd magad közöttünk: elég, ha úgy jössz, ahogy vagy. Alkalmaink éneklésből, imádságból és igehirdetésből állnak, időnként úrvacsorai közösséggel; célunk, hogy mindenki, aki belép a templom kapuján, Isten szeretetét és gyülekezetünk melegségét tapasztalja meg.

Akár most teszed meg életedben az első lépést a hit felé, akár már régóta ismered az utat, de elfáradtál vagy elmaradtál: nálunk nincs „elkésve” és nincs „nem odaillő”. Szívesen látunk, bátran gyere!

Itt találkozunk!